Emusport

www.emusport.hu

Készítette: EMU Team
 
English version

EMU Sportegyesület

Tagjaink

6 Napos futóverseny

Támogatóink

Facebook oldal

Arhívum

Kapcsolat

6 Napos
futóverseny


Fényképek


Videók


Facebook



 


Simon László

Már gyerekkoromban szerettem futni.
10 évesen háztömb körüli futóversenyeket szerveztem
a barátaimnak…
A gimiben magával ragadott a tájfutás, azután pedig
az atlétika, a pályaversenyzés.
800 métertől 10000 méterig minden számban volt mért eredményem, de nem sikerült komoly időt futnom egyik távon sem. Talán azért, mert nem voltam elég tehetséges? Edzőm szerint lusta voltam…
Aztán jöttek a maratonok.
Futottam néhányat, de igazán ez sem jött be.
És egyszer csak ráéreztem a hosszútávfutás ízére.
Úgy éreztem, ki tudnék futni a Világból!
Első igazán hosszú távúversenyem a 3 napos Duna-menti Szupermarathoni volt.
A 3. napon térdsérülés miatt 10 km-nél feladtam.
A verseny után összesen 5 körmömtől elbúcsúztam.
Na, mondtam magamban: ez az én világom!
Akkoriban Magyarországon nem igen voltak versenyek. Szakirodalom és tapasztalatok pláne nem.
De már volt Spartathlon!
Sikerült 1986-ban kijutni Athénba. És sikerült célba érni is.


A rajtnál. 18-as rajtszámmal Kis-Király Ernő, 22-es Rune Larsson,
23-as Simon László, 28-as Patrick Macke.
És ott hátul, kék galléros pólóban, az a bajuszos úriember?
Igen ő Yannis Kuros. A felsoroltak rajtam kívül mindannyian elmondhatják magukról, hogy győztesek, dobogósok voltak valamelyik Spartathlonon, néhányan többször is...


Korántsem volt annak idején akkora tolongás a rajtnál és a célban, mint a XXI.. században..

Mégis: már ebben a hőskorban bőven születtek olyan nagyszerű eredmények, mint manapság.

Mára a Spartathlon olyan lett, mint a Mount Everest meghódítása.

Szinte minden, ultrafutó szeretné egyszer megérinteni Leonidász király szobrát...

Azt hiszem a Spartathlon mindenképpen, a Világ egyik legnépszerűbb ultrafutó versenye.

Ez után következett néhány (összesen talán három) 100 km-es, valamint 12 órás és 24 órás versenyek.
Leginkább a 24 órára specializálódtam.
Ez volt az a táv, illetve időtartam, amit egyfolytában (majdnem) le tudtam futni.
Nagy terveim voltak. De, mint mondják: „minden terv annyit ér, amennyit sikerül megvalósítani belőle”.

Először 1987-ben Kölnben sikerült Sri Chinmoy versenyen 240 kilométer fölött futni (a legendás Wolfgang Shcwerk győzött 276,209 kilométerrel, második Hans-Martin Erdmann lett 274,109 kilométerrel, míg nekem 3. helyezés jutott 243,268 kilométerrel.
A 100 mérföldes részidőm itt 14:37:08 volt...
Apeldoornban (akkoriban a Világ legnagyobb 24 órás futóversenyeként jegyezték) a következő évben győzni is sikerült.
Az a 245,763 km 1988-ban a Világ 3. legjobb 24 órás eredménye volt.


Apeldoorn: Akkoriban még nem lezárt,biztosított és tükörsima pályákon futottunk. A nézőket, piknikezőket, olykor bizony kerülgetni kellett.

Ezzel az eredménnyel 1994-ig tartottam is a 24 órás magyar rekordot, Bogár Jani javította meg azt alaposan a Szegedi 24 Órás Európa Bajnokságon.
1991-ben aztán krónikus achilles ín gyulladás miatt
(33 évesen) abba is hagytam a futást.
Meg egyébként is, akadt egy csomó más dolgom…
7 év elteltével kezdtem újra futni.
Versenyeztem ismét 24 órán, 48 órán, 1000 mérföldön és 2006-ban újra lefutottam a Spartathlont:

Fendrik Laci barátommal a célban.

De már nem sikerült megközelíteni a korábbi eredményeimet (24 óra: 218 km, 12 óra: 127 km) a több napos futások pedig mind nagyon kudarcosak voltak.
2007-ben megműttettem a sarkam (krónikus bursitis), aztán már nem erőltettem a versenyszerű futást.
Talán majd ha nyugdíjba megyek, újra nekifutok a Spartathlonnak és a 24 órának…
Addig?
Örömmel veszek részt az EMU 6 Day World Trophy szervező munkájában.

Néha azért futkározom a saját kedvemre és az egészségem megőrzése érdekében...
 



Egyesület a Magyar Ultrafutásért



Tagjaink


Támogatóink


Arhívum


Hamarosan...


Kapcsolat