lelkes.gusztav@gmail.com

Elsődleges fülek

Bontovics Tímea

Az első magyar Spártai Hős(nő)! Amit az ultrafutás jelent és ami nekem az ultrafutás lényege, üzenete: Wenn Du immer nur das tust, was Du schon kennst, wirst Du nie das erleben, was Du schon immer wolltest. (Ha mindig csak azt teszed, amit már ismersz, soha nem fogod megismerni azt, amit mindig is akartál.) Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. /Máté Péter/ (Sipitől kaptam egy igen kritikus pillanatban, amikor közel álltam a feladáshoz. Végül OB 2. helyezés lett belőle.) Miért érzem úgy, hogy az Unix tagjának "kell" lenni: "Vétkesek közt cinkos, aki néma" (Babits Mihály: Jónás könyve) Az Unix, és egyedül az Unix volt az, aki kiállt az igazság, a tisztesség mellett és elítélte az alaptalan rágalmazást. Az Unix megkért, hogy írjak valamit magamról, hogy miért kezdtem el futni, meg hogy miért futok, mit szeretek benne, meg ilyesmi. El is kezdtem, de nekem ez valahogy nem tűnik túl érdekesnek. Azért futok, mert szeretem, mert sikerélményt ad, mert egyszerűen jól érzem magam tőle. Az, ami a futásban engem az utóbbi időben sokkal jobban érdekel, ennél messzebbre mutat. Már többen kifogásolták, hogy amikor rólam kérdeznek, vagy magamról kellene írni, mindig Gusztiról és az UMSZ-ről kezdek el beszélni (van még egy másik közeg is, a szülők, babák-mamák társasága, ott szerencsére nincs ez a kettősség). Mondják, hogy jó-jó, biztos mindkettő közel áll hozzám, de mégsem én vagyok. Mit tehetnék viszont, ha egyszer azt hallom, hogy ultrafutás, ha nem fegyelmezném magam, előbb-utóbb valahogy mindig az UMSZ-hez lyukadnék ki. Hiszen Guszti, aki az életben a gyerekeink mellett a legközelebb áll hozzám itt, a szemem láttára csinált végig mindent, amitől az UMSZ egy ténylegesen létező, jogi személyiséggel bíró szervezet lett. Bár kifelé ez nem volt túlságosan látványos, aki próbált már hasonlót, talán tudja, hogy miről beszélek. Cégbírósági ügyintézés, APEH, közjegyző, aláírási címpéldány, bankszámlanyitás (aztán átvitel egy másik bankhoz, hogy megspóroljon néhány ezer Ft-ot az ultrafutóknak), stb. És ez csak az adminisztratív része a dolgoknak. Ezután következett (részben ezzel párhuzamosan) a nemzetközi szövetséggel való jó kapcsolat kialakítása, a versenyek nemzetközi minősítése, szabályzatok kidolgozása, stb. A nulla Ft-al megnyitott bankszámlát sikerült 400.000 Ft-ra növelnie. Éppen kezdett a végére érni a teendőinek, és kezdett az egész jól működni. Mint egy házasságban, amikor a házaspár sok hercehurca, baj, nélkülözés után felépíti a házát és végre elkezdhetik a saját életüket. A nemzetközi szövetség meg is volt lepve, hogy egy ilyen kis országnak ilyen sok minősített versenye, ilyen jól működő szövetsége van (ezt a nemzetközi szövetség elnöke írta). Aztán még jobban meglepődött a nemzetközi szövetség, amikor hirtelen, egyik napról a másikra kaptak egy levelet, hogy már nem Lelkes Gusztáv az UMSZ elnöke. Nemigen értették a helyzetet, de nem tehettek semmit. Nem is érthették, hiszen ki is értené, hogy hogy lehet az, hogy jön néhány okos ember és azt mondja, Guszti, te erre nem vagy alkalmas, leváltunk téged, mi majd jobban csináljuk. Hogy miért? Csak. Nincs indoklás. Mert mi így látjuk jónak. És hogy jobban csinálják-e? Csak meg kell nézni a szövetség honlapját: Ranglisták? Igen, még 2007-ből, Guszti által elkészítve. Adminisztratív dolgok? Fél évig nem tudtuk elérni a banknál, hogy ne ide küldjék a számlakivonatot, mert egyszerűen nem volt kinek átadni. Terep Ultra Kupa eredmények? Netalán nemzetközi eredmények? Persze, néha-néha felkerül egy-egy eredmény. Válogatott csapateredmény? Ugyan, jó, ha néhány egyéni kimegy és fut, ahogy tud. Mint egy házasságban, amikor a házaspár felépíti végre a házát, aztán ahelyett, hogy elkezdenék a közös életüket, szépen elválnak. Az egyik ott marad a kész házban, a másik mehet, amerre lát. Többen kérdezték, hogy Guszti mégis, mi a csudáért csinálta ezt az egészet. Olyan emberek, akiknek sokat adunk a véleményére azt mondták, hogy ők ezt nem vállalják el. Akkor nem is értettük pontosan, hogy miért. Mostanra világos lett. Guszti azért vállalta, bármilyen banális is, mert szerette csinálni. Hiszen miért kezd el valaki reggel futni, és fut egy egy km-es körön másnap reggelig körbe-körbe. Mi értelme van? Ugyanez volt Guszti tevékenységének az értelme is. Szerette, öröme volt benne, szívesen csinálta, és örült, hogy segíthet azoknak az ultrafutóknak, akik - hite szerint - közel álltak hozzá és bíztak benne. Hogy érdemes volt-e? Hát ebben nem vagyunk biztosak. Igyekeztünk sokaknak, sok mindenben segíteni. Kevés pozitív visszajelzés érkezett. És sok csalódás. Még akiknek tőlünk telhető módon igyekeztünk segíteni, akik közel álltak hozzánk, azok sem értették (vagy nem akarták megérteni?), hogy mit tett pontosan az a néhány ember az UMSZ-el és személy szerint Gusztival és hogy ezzel mekkora lelki fájdalmat okoztak. És azóta sem értik. A szokásos szlogen: Mi csak futunk, fussatok ti is, tegyétek túl magatokat rajta. Vajon ők hogy tudnák túltenni magukat azon, ha sok éves, évtizedes barátjuk gyakorlatilag leköpi őket? Ha kétségbe vonják a szakmai hozzáértést, a jó szándékot pontosan ott, azon a szakmai területen, ami a leginkább érdekli őket, ami a legfontosabb nekik. Sokszor, sokaknak próbáltuk elmagyarázni, kevés sikerrel. Mégis, ahogyan nem adom fel az ultrafutó versenyt sem addig, amíg lépni tudok, ezt is elmondom, leírom, addig és annyiszor, amíg és ahányszor csak lehetőségem van rá. És próbálom megértetni mindazokkal, akikben a legkisebb hajlandóság is van arra, hogy megértsék: ha kapcsolatban kerülnek a magát jelenleg UMSZ-nek tituláló társasággal, ha elindulnak a vele kapcsolatos versenyeken, ezzel a rágalmazókat, becsületsértőket támogatják. És hogy Guszti megbánta-e? Nem. Nem volt könnyű végigcsinálni, és még távolról sem vagyunk túl rajta. Valószínűleg jó néhány évbe fog kerülni, amíg érzelemmentesen tudunk majd róla beszélni Az a tapasztalat viszont, amit az UMSZ által nyertünk, a mienk és talán még felhasználhatjuk valahol az életünk folyamán. Meg vagyok győződve róla, hogy az életben semmi nem történik véletlenül. Legyen az jó vagy rossz, pozitív vagy negatív, minden történésnek értelme, messzebbre mutató célja van, még ha az esetleg a történés idején nem is látszik. Egyik futótársam megkérdezte, hogy tulajdonképpen mire is volt jó ez az egész. Arra, hogy azoknak, akik ezt csinálták, miért volt jó, lenne néhány ötletem, biztosat persze nem tudhatok, így nem is írok. Azt viszont, hogy nekünk miért volt jó, biztosan tudom: megtudtuk, hogy a körülöttünk levő számos ismerősünk közül, akik közül néhányat még a barátunknak is hittünk, kik azok, akikre minden körülmények között számíthatunk, akik kiállnak mellettünk és nem hagyják magukat holmi pletykák, mendemondák által befolyásolni, mert határozott, kialakult véleményük van és kik azok, akik erkölcsileg könnyűnek találtattak és akiktől jobb, ha távol tartjuk magunkat. Az UNIX tagjai szinte egy emberként álltak ki Guszti mellett, amiért ezúton is köszönet illeti őket. Ellentétben a példabeli házassággal, a mi házasságunk megmaradt, sőt, még jól is működik, és mindkettőnknek megmaradt a futás öröme is. Ennek tulajdonképpen elégnek is kellene lenni, de nekünk ráadásul napi, folyton megújuló örömforrásként itt vannak még a gyerekeink is. Hát kell ennél több?