6 nap 15 maraton – egy 926.82 méteres körpálya szépségei…

2018-ban újra rajthoz álltam a május 3-9. között megrendezett „EMU 6 DAY RACE” ultrafutóversenyen. A tavalyi évben felállított új országos csúcsom megdöntése volt a célom, de tudtam, hogy ehhez az álomhoz nagyon sok „csillagnak” kell együtt állnia –felkészülés, motiváció, menetrend betartása, időjárás, stb. Most az időjárás állt a leggyengébb lábakon, ráadásul az időjósok sem voltak toppon. A verseny nyolc éves történelmében még sosem volt ilyen egyenletes időjárás. Ez persze nem hátrány, de idén megviccelt minket a szeszélyes május, egy hét kánikulával. Megfordult a fejemben, hogy átrendezem a napi rutinom, de az előrejelzések bizonytalanok voltak. Napokon belüli enyhülést jósoltak, ami végül az utolsó napra realizálódott mindössze annyiban, hogy kicsit enyhébb reggellel indultunk neki a befejező napnak.

Tervek:
Úgy gondoltam, hogy mivel idén kísérő segíti a futásom, így talán meg tudok takarítani annyi időt, amivel a napi 140 kilómétert meg tudom fejelni még 11 körrel. Az első nap ez sikerült is. Ugyan a meleg miatt kicsit éreztem az izmaim az éjszakai pihenő előtt, de a masszőrök profi munkálja révén másnapra ebből már semmi sem maradt. Vidáman indultam neki a második napnak is. Sajnos az ígért enyhülés elmaradt, így többet kellett pihennem, gyalogolnom. 10 órától 16 óráig –szerintem- őrültség lett volna futni, ezért ilyenkor főleg gyalogoltam én is.

Tudtam előre, hogy a leghosszabb és legnehezebb a 3.-4. nap lesz. Akkor már elég régóta futok és fáradt vagyok, viszont még nagyon messze van a vége. Ráadásul utol is ért a „kalapácsos ember”. Lelkileg megtörtem. Nem volt kedvem futni, és mivel a tervezett ütemet nem tudtam tartani értelmetlenné vált az egész kínlódásom, amit az egyre szaporodó vízhólyagok is tetéztek, amelyek csak a bal lábamon jelentek meg és okoztak kellemetlenséget. A motivációmat is elvesztettem, egy darabig…

Mentőötlek:
Zenehallgatás, beszélgetés, fájdalomcsillapító, stb. Bármi is, de minden segített, ami el tudta terelni a figyelmem a futásról. Mikor újra „mélyen” voltam azzal nyugtattam magam, hogy minden lépés /minden perc közelebb hoz a verseny végéhez. Ismét próbáltam megtörni a monotonitást tempóváltásokkal, gyaloglásokkal, amik segítettek pillanatnyilag, de sajnos a hámsérüléseim gyógyulását késleltették. Süninek (Feleségem/kísérőm) lett egy mentő ötlete, ami bevált és terhelés közben is pozitívan hatott a vízhólyagokra. Mindez egy hámosító krém volt amit letapasztott néhány vízhólyagtapasszal –ez új erőt adott! Az izomzatom rendben volt, részben a lassú futás, részben az esti masszázsok miatt, de a tudat, hogy tudok futni és nem is fáj annyira, lelkileg nagy erőt adott.

Végjáték:
Valóban jól éltek az emlékek a fejemben. Az 5. nap észrevétlenül telt el. Arra eszméltem kedd délután, hogy már csak alig 23 óránk van hátra. Terveztem, hogy az utolsó éjszaka kihagyom az alvást, de ez az előző évben sem vált be. Igaz idén nem voltam fizikálisan annyira fáradt, de úgy voltam vele, hogy kár lenne leamortizálni a szervezetem. Az abszolút helyezésbe nem volt beleszólásom, míg a kategória 2. helyet már nem tudták elvenni tőlem, bár ennek semmi jelentősége sem volt.

Summa:
Lehetek bármennyire felkészült, motivált, határozott, stb. ezek csak egy része az egésznek, tőlem teljesen független dolgok is beleszólhatnak a terveimbe. 144 óra nagyon hosszú idő, sok mélyrepülés és szárnyalás váltogatja egymást és hiába van ezzel tisztában az ember akkor és ott a gödör alján ez pont nem jut az eszébe.

Persze nem a sírdogálásom a lényeg egy végszónál:

Maga a rendezvény profi munka volt! Segítőkész emberek, remek kiszolgálás, kifogástalan frissítőasztal, profi masszőrök és még oldalakon keresztül sorolhatnám. Nekem annyival volt több mint a többieknek, hogy volt egy már-már profi szekundánsom, aki minden gondolatomat kitalálta. Köszönöm Süni! Ismét egy szép versenyen vagyok túl új és maradandó élményekkel. Igazán szép a verseny után pár nappal később lett, mikor már felszívódtak a vízhólyagok és újra teli talppal tudtam talajt fogni.

Molnár Péter

Meghatározás nélküli
Kép: 
A kis Csapat
Magyar Csapat