Történet

A Kisbéri Simon László Emlékfutás története

(Csorba Simon Mária - Csorba Simon László)

 

   Sokan kérdezték már tőlünk 2005 óta, miért fontos nekünk Kisbér. A válasz igen egyszerű: itt nyugszik  Édesapánk a Felsőtemetőben.

    De miért a hirtelen felbuzdulás? A hosszú hallgatás után „Emléknap” szervezés? Erre is könnyű a válaszadás: 2005. január 11-én a város felavatta síremlékét, ezzel a nemes döntéssel tisztára mosták a nevét, a város immár hivatalosan is hősi halottjaként tisztelheti. Még aznap – ünnepélyes keretek között - történészek méltatták bátor döntésének emberi és történelmi jelentőségét.

   Édesapánk, Simon László vezérkari őrnagy a Bakonysárkány térségében állomásozó I. huszárhadosztály vezérkari főnöke 1945. január 10-én megtagadta hadparancsban foglaltakat. Nem vezényelte értelmetlen halálba megfelelő fegyverzettel nem rendelkező katonáit az orosz tankok elé. Nekik kellett volna „éket” vágni a fővárost körülvevő orosz gyűrűbe, hogy az SS kitörhessen Budapestről. A hozzá beosztott leventéket hazaengedték, maradék hadosztályával át akart állni a szovjet oldalra. Tisztjei közül valaki besúgta a Kisbéren állomásozó Gestaponak, illetve a német és magyar alakulatoknak. 1945. január 11-én hajnalban életveszélyes fejlövéssel találták arccal földön fekve a bakonyszigyörgyi / mai nevén györgymajori/ kúria parkjában. Nem tudni, hogy pontosan mi történt akkor éjszaka. Édesapánk még három napot élt a kisbéri hadi kórházban. A sírját fő helyre tették, a szemtanúk szerint: temetése tűntetésnek számított. A hivatalos katonai jelentés öngyilkosságként jegyezte be a II. világháború krónikájába. Érdemtelenül elfelejtették.

    Egész életünkben ott élt a remény, hogy eljön még az idő, hogy igazságot szolgáltathatunk, és méltó emléket állíthatunk neki. Legyen fiatal élete példa a mai ifjúság előtt. A bátyám terapeuta és ultramarathon futó. Azt tervezte, hogy a kisbéri temető és Édesapánk valamikori középiskolája, a budapesti Hidegkúti 26-os szám alatt még ma is megtalálható egykori Bocskai Főreál, a „Zögerei” közötti 100 km-es távolságot jelöli ki futóversenyre. A terv megvalósításához alapítványt hoztunk létre. Honlapot készíttettünk: www.simonlaszlo.hu,

2005. szeptember 24-én megtartottuk az első Simon László Emlékfutást még csak rövidebb távokat írtunk ki, főként iskolásoknak. A verseny reggelén megkoszorúztuk Édesapánk sírját. Ezzel a jelképes tiszteletadással indítottuk útjára az „Emléknap-sorozatot” Megfogalmaztuk a HÉTKÖZNAPI HŐSTETTEINK elnevezésű országos programot is. Fel szerettük volna hívni az emberek figyelmét, hogy tudatosan eddzenek: erősítsék testüket és lelküket, szellemi energiájukat, hogy életük minősége megváltozzon. Az alapítvány programfüzetét elküldtük, sőt el is vittük személyesen a környék településeinek iskoláiba. Az ország számos iskolája és intézménye, önkormányzata is megkapta.  Az volt az elképzelésünk és reményünk, hogy az igazgatók, tanárok meghallják a szövegben fogalmazott üzenetet. Évente egyszer terveztünk „Emléknapot”, amikor bemutathatják eredményeiket. A kezdeti lendület után a HÉTKÖZNAPI HŐSTETTEINK program főként a futóversenyre összpontosított, és kiállítások, irodalmi, művészeti pályázatok kiírására.

Majd 2007-ben megrendezte az UNIX TSE (jelenleg EMU) és a Simon László Alapítvány a Kisbér város támogatásával az első 100 km-es OB-t: A”Magyar Köztársaság 2007. évi 100 km-es ultramarathoni futás Országos Bajnoksága, Simon László Emlékverseny” címmel. Nem Budapest és Kisbér közti 100 km-en zajlott a verseny, hanem Bakonysárkány és Kisbér között. hatszor kellett lefutni a kijelölt távot. Kevésbé forgalmas úton a város segítségével és önkéntesek bevonásával elindult egy egészen más emléknap. A résztvevők megkapják azóta is minden alkalommal az Édesapánk élettörténetéről szóló írásokat. A komoly sportteljesítmények nem teszik lehetővé az elmélyült beszélgetéseket. De mi Bátyámmal mindennek örülünk. Elégedettek vagyunk. A város polgármestere: dr. Udvardi Erzsébet, a Városi Sportcsarnok igazgatója: Vida Gyuláné, a városigazgató: Horváth István segíti az EMU vezetőinek: Horváth Jenő elnöknek, Molnár Péter szervezőnek és Kiss Zoltán titkárnak a munkáját.

Természetesen a polgárőrség, a barantások, a katonai hagyományőrzők és számos civil, az alapítvány pártoló tagjai is igyekeznek a versenyzőknek megfelelő körülményeket teremteni. Sokat köszönhetünk a Budapesti 812-es számú Csaba Vezér cserkészcsapatnak is, akik akadályversenyekkel gazdagították több alkalommal is az „Emléknapot”

Azt mondják a futók, hogy a pálya különös, a környező erdő sajátságos hangulatot ad a versenynek. Szívesen jönnek Kisbérre. Az alapítvány emlékkönyve bizonyítja, hogy hányan jöttek örömmel vissza ide.

A 2009-as évben új cím, új versenyszám is született. Az 50 km-es futás „world trophy” fokozatot kapott. Nagyon reméljük, hogy a világ minden részéről jönnek majd futók, hogy itt próbálják ki edzettségüket, tehetségüket. Természetesen nagy szeretettel várjuk a magyar versenyzőket is.

Meghatódva gondolunk Bátyámmal az első kisbéri „Emlékfutásra”, amikor összejöttünk a verseny után, a város iskoláiból is maradtak tanulók, és beszélgettünk a világ szép és nemes dolgairól, kicsit a hősökről is, a hétköznapi kis hőstettekről, amikor az ember képes átlépni a saját korlátain, és mosolyogva éli a nehéz hétköznapjait. Sokan Édesapánk életére is kíváncsiak voltak. Elcsendesültek a beszélgetés végére. Jó volt hallgatni együtt a Vásár tér nagy fáinak suhogását.